Arról, hogy a könyvek szeretetétől hogyan is jutottam el a gondolataim ilyen formában történő közléséig, már egy másik bemutatkozó írásomban kifejtettem a részleteket. Az út eddig sem volt zökkenőmentes és kezdem úgy érezni, hogy igazán rázóssá majd csak ezután fog válni, de minden probléma és nehézség ellenére is mindig volt valami, ami erőt és új lendületet adott, ami miatt nem álltam meg, hanem haladtam tovább.
Nagyon sokat köszönhetek a moly.hu oldal lelkes tagjainak, akik a Könyvek erdeje nevű blogom elindítását követően arra a felületre is követtek, és bizonyos időnként előforduló hangulati hullámvölgyeimben - amikor komolyan fontolgattam, hogy abbahagyom, amit eddig csináltam - mellettem álltak és támogattak. Köszönöm nekik, hogy elmondták a véleményüket a posztjaimról, hogy megerősítettek abban, van értelme hosszan és részletesen regélnem az olvasmányaimról, mert a gondolataim helytállóak, a stílusom pedig tetszik nekik - nagyon sok erőt merítettem ezekből a támogató mondatokból.
De nem csak a pozitív visszajelzések miatt fejlődtem - bár általában az hat rám a leginspirálóbban -, hanem a gyakorlat és a rendszeresség is sokat segített. No, meg az, amikor megszerkesztették az írásaimat és bár minden egyes észrevétel ellen prüszköltem és hadakoztam - sokszor ezt teszem még ma is -, de lehiggadva el kellett fogadnom a legtöbb megjegyzés jogosságát - majd idővel azt is észrevettem, hogy lassanként változik a stílusom.
A Könyvek erdeje blog indításakor minden egyes poszt közzétételekor nagyon izgultam és bevallom, hogy kicsit féltem is, végül is az egész világ előtt teszem közzé a véleményem és ezzel együtt a lelkem egy darabkáját is megmutatom. Aztán később oldódott ez a görcs és nem mondom, hogy teljesen eltűnt, de talán már nem érződik az írásaimban annyira, mint korábban.
Ennyi "publikáció" után még mindig problémám volt azzal, hogy a saját történetemet a nagyközönség elé tárjam és bizony komoly megfontolás tárgyává tettem, hogy jelentkezzek-e a II. molyantológia pályázatra - mert ugye teljesen más könyvkritikát írni, mint saját történettel előállni. De az egyik novellám átment a rostán, a visszajelzések is egészen biztatóak voltak és én már dédelgettem magamban a következő lépést, ezt a blogot.
Most pedig megint csak nagyon izgulok, kalapál a szívem és a gyomrom összeszorul, mert azok az írások, amelyek ezen a blogon szerepelnek (vagy szerepelni fognak), már nem kritikák, hanem a saját fantáziám szülöttei - éppen ezért nagyon fontosak a számomra, ahogy a velük kapcsolatos vélemények is. Izgulok, nem is akármennyire, de bízom benne, hogy ez egy újabb lépcsőfok, amely a fejlődésem segíti elő, és egy újabb mérföldkő egy álomcél felé - ami egyébként részben már teljesült is, ami valamivel közelebbinek tűnik és már nem elérhetetlen délibábnak.
Abban, hogy idáig eljussak, hogy ezt a lépést megtegyem, sokat segítettek a barátnőim, akik támogatásának és noszogatásának nagyon sokat köszönhetek. Nem sorolok neveket, mert tudják ők nagyon jól, hogy róluk van szó, valamint félek, hogy lányos zavaromban valaki még véletlenül kimaradna és akkor nekem végem van. :) De azért teszek egy próbát úgy, hogy mindenkit a molyos nicknevén emlegetek (legfeljebb majd igyekszem észrevétlenül bővíteni a listát): Szirmocska, zsorzsi, Agatha, Gabye, borga.
Nem is tudom kifejezni, hogy mekkora energialöketet jelentettek a már publikált íróktól érkező visszajelzések, illetve a csak ártatlanul (?) feltett kérdések. On Sai, Gaura Ági és Trux Béla, örülök, hogy személyesen is ismerlek Titeket, és hálás vagyok, hogy nem tartottátok vissza az érdeklődő vagy éppen kicsit csipkelődő kérdéseiteket, megjegyzéseiteket.
Az oldal külalakja is segítő kezek munkája, kedvenc kódbuherátorom, FFG tevékenységének ékes bizonyítéka, amiért legalább olyan hálás vagyok, mint a többiek szóbeli támogatásáért.
Mindezek mellett köszönöm minden olvasómnak, aki eddig velem tartott és csak remélem, hogy ezt követően is tudok majd nekik újdonsággal és csemegével szolgálni. Mert Ti adjátok együttesen azt azt erő, ami továbbvisz az úton, mert úgy vélem, hogy az író (írópalánta) és az olvasó kapcsolata egy szimbiózis - a végeredmény tehát mindenki együttes érdeme. Köszönöm az eddigieket és a továbbiakat is!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése