Az internet elektronikus világában több felé és több néven hagytam magam után digitális nyomot. Mivel a hobbim és a szakmám annyira különbözik egymástól, mint a tűz és a víz, ezért ezt igyekszem is minden elképzelhető módon külön választani őket - nem mindig jön össze a dolog. Éppen ezért a könyves témájú bejegyzéseim és az írásaim nem a polgári nevem alatt születnek.
A legtöbben talán a moly.hu oldalról ismernek, Shanara a nicknevem. Igen, ez a nicknév kísértetiesen hasonlít Terry Brooks fantasy regényfolyamának egyik sokat emlegetett szereplőjének nevére, illetve az egész regényciklus megnevezésére - csak ott egyel több az "n" betű (és az illető szereplő neme férfi). Azt már kevesebben tudják, hogy a Shanara egyébként női név. Szóval tökéletes választásnak tűnt akkoriban, most pedig már annyira a magaménak érzem, hogy valószínűleg a továbbiakban is ennél maradok.
2012. januárban kezdtem el vezetni a Könyvek erdeje elnevezésű könyves blogomat, amelyet sokan Shanara blogjaként is emlegetnek - nem véletlenül, ugyanis az elérési útvonala a következő: www.shanarablog.blogspot.com. A posztjaim ebben az esetben is Shanara névvel jelentetem meg.
2013. februárjától jelennek meg cikkeim az ekultura.hu oldalon, ahol Tóth Éva név alatt publikálom a véleményeim. Szóval aki egy hamisítatlan Shanara kritikát vagy ajánlót szeretne olvasni, ez alatt a név alatt keresheti a cikkeimet - idővel persze a blogon is megjelennek az írások. Zárójelbe téve megjelenik a blog neve is, szóval el sem lehet téveszteni, hogy rólam van szó. :)
Az élet néha arra kényszerít, hogy a jól bevált dolgokon is változtatni kell. Így esett, hogy amikor a Magánvégtelen című molyantológia kötetbe beválogatásra került az egyik novellám, akkor ismét el kellett gondolkoznom a választott írói álnevemen. Tóth Éva név alatt már publikált egy szerző, ezért semmiképpen sem tartottam praktikusnak, hogy az antológiában ezen a néven szerepeljek. Mindenképpen át kellett tehát gondolnom az írói álnév kérdését - figyelembe véve azt is, hogy ha minden jól alakul, akkor ez a megjelenés nem lesz egyedi alkalom.
Ez tehát az oka annak, hogy A forrás legendája című írásom Tóth-Mátyus Éva név alatt publikáltam. A Mátyus egyébként anyukám leánykori neve, a választás pedig egyben tisztelgés is az ő személye előtt.
Egyelőre ennyi. Remélem, hogy nem lesz több nevem, mert annak ellenére, hogy mindegyik én vagyok, kezdem kissé tudathasadásosnak érezni magam. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése